Állambiztonsági iratok és történeti források nyomán: külkereskedelem, hírszerzés, valutakitermelés, technológiabeszerzés és nyugati vegyesvállalatok egy összefüggő történetben.
Az impexek kora nem egyszerűen külkereskedelmi vállalatokról szól. Borvendég Zsuzsanna azt vizsgálja, hogyan találkozott a Kádár-korszakban a külkereskedelem, az állambiztonság, a technológiaszerzés és a keményvaluta megszerzésének igénye. A vállalatok, vegyesvállalatok, banki és közvetítői kapcsolatok történetét egymás mellé téve egy olyan gazdasági-titkosszolgálati rendszer rajzolódik ki, amelynek működését önmagukban az egyes ügyek nem mutatnák meg. A könyv külön értéke, hogy a szerző a politikai rendszerváltás határán sem áll meg, hanem a gazdasági kapcsolatok és pozíciók továbbélésének kérdését is felteszi. Ezért annak érdemes elolvasnia, aki a Kádár-korszakot és a rendszerváltás gazdasági előzményeit nem elszigetelt eseményekből, hanem összefüggő folyamatként szeretné megérteni.
A külkereskedelmi monopolvállalatok nemcsak árukat mozgattak. A könyv bemutatja, hogyan épült rájuk hírszerzési jelenlét, miközben a termelővállalatok közvetlen piaci kapcsolatai beszűkültek.
A katonai és belügyi hírszerzés számára fontos feladat volt a korlátozott nyugati technológiák beszerzése. Konkrét vállalatokon és útvonalakon keresztül látható, hogyan kapcsolódott ehhez a külkereskedelmi hálózat.
A Videoton, a Waltham, a Control Data és más szereplők történetein keresztül a technológiaszerzés nem elvont rendszerként jelenik meg: ügyletek, közvetítők és nyugati elhárítási reakciók teszik követhetővé.
A kötet kibontja a közvetítői és pénzügyi rendszert, amelyben vállalatokat és közvetítőket iktattak a külkereskedelmi ügyletek közé. Bemutatja az eredeti titkosszolgálati és pártfinanszírozási célokat, valamint a visszaélések lehetőségét.
A Centropa, a Sicontact, az Intercooperation és más vegyesvállalatok példáin keresztül kereskedelmi, technológiatranszfer- és hírszerzési funkciók kapcsolódnak össze egyetlen hálózatban.
Az esettanulmány az olajügyleteket, a valutakitermelést, külföldi számlákat, vállalatokat és érdekcsoportokat egy történetbe rendezi. Így az általános mechanizmus konkrét szereplők és pénzmozgások szintjén válik követhetővé.
A politikai fordulat mellett azt vizsgálja, mi történt a korábbi gazdasági kapcsolatokkal, vagyonokkal és érdekérvényesítő pozíciókkal. Ettől a történet nem zárul le automatikusan a rendszerváltással.
A záró következtetések a külkereskedelmi deficitet, pénzügyi döntéseket, nyereséges ügyletek kiszervezését és tőkekiáramlást is a vizsgálandó tényezők közé emelik.
Állambiztonsági iratok, levéltári dokumentumok és korabeli jelentések segítségével rekonstruálja a hálózatok működését. A szerző azt is jelzi, hol vannak a kutatás és a fennmaradt forrásanyag határai.
A könyv vállalatokon, pénzügyi mechanizmusokon, titkosszolgálati feladatokon és személyes pályákon keresztül rakja össze azt a kapcsolatrendszert, amelynek hatását a szerző a rendszerváltás gazdasági előzményeiig követi.
Borvendég Zsuzsanna történész. Kutatásaiban a kommunista állambiztonság, a Kádár-korszak külkereskedelmi és gazdasági hálózatai, valamint a titkosszolgálati kapcsolatok jelennek meg. Az Az „impexek” kora 2017-ben jelent meg először a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál; a landing alapjául szolgáló Kárpátia Stúdió-kiadás 2020-as, javított és bővített második kiadás. A kötetben állambiztonsági iratok és más történeti források alapján vizsgálja a külkereskedelmi vállalatok, a hírszerző szervek, a vegyesvállalatok és a valutakitermelés összefonódásait.
Mert a könyv nem különálló ügyekként kezeli a Kádár-korszak külkereskedelmi, állambiztonsági és pénzügyi történeteit, hanem megmutatja a közöttük lévő kapcsolatokat. A szerző célja éppen annak az összefüggésrendszernek a láthatóvá tétele, amely a korszak közismert képéből nagyrészt hiányzott.
A kötet bemutatja, hogy a külkereskedelmi monopolvállalatok nemcsak a külpiaci forgalmat bonyolították. A könyv szerint ezek a cégek a hírszerzés és a gazdaságpolitikai információszerzés fontos bázisai is voltak, miközben sajátos érdekcsoportok és profitközpontok alakultak ki körülöttük.
Azért, mert a keményvaluta megszerzése nemcsak gazdasági kérdés volt. A könyv bemutatja, hogy a valutakitermelés a költségvetési és jegybanki célok mellett titkosszolgálati műveletek finanszírozásához is kapcsolódhatott, a nehezen követhető pénzmozgások pedig visszaélésekre is lehetőséget teremtettek.
A szerző egyik központi kérdése, hogy a politikai rendszerváltás mennyiben jelentett valódi gazdasági törést. A könyv a korábban kialakult kapcsolatok, vagyonok és érdekérvényesítő pozíciók továbbélésének lehetőségét is vizsgálja, ezért a történet nem ér véget automatikusan 1989-1990-nél.
A kötet záró következtetése szerint a kádári eladósodást nem lehet kizárólag az életszínvonal fenntartásával magyarázni. A szerző a külkereskedelmi deficitet, a pénzügyi döntéseket, a nyereséges ügyletek kiszervezését és a tőkekiáramlást is a vizsgálandó tényezők közé emeli.
Állambiztonsági iratokra, levéltári dokumentumokra, korabeli jelentésekre és más történeti forrásokra. A szerző ugyanakkor több helyen jelzi a kutatás korlátait és a nyitott kérdéseket is, vagyis nem állítja, hogy minden kapcsolat teljes egészében feltárható.
A könyv a Kárpátia Stúdió online könyváruházában vásárolható meg.
Ha azt szeretné megérteni, hogyan kapcsolódhatott össze a Kádár-korszak külkereskedelme, hírszerzése, valutakitermelése és a rendszerváltás gazdasági háttere, ez a kötet egyetlen történeti ívben mutatja meg ezeket az összefüggéseket.
